Mi a baj a devizathitelek ügyével? Hogy jó megoldást nehéz lenne találni. Elsősorban azért, mert a megoldást rossz eszközökkel keressük. A folyó bírósági perek, a hazai igazságszolgáltatás eszközei alapvetően alkalmatlanok a helyzet kezelésére. Jelentős részben azért, mert a tapasztalat az, hogy nem bűnbak keresésre, hanem megoldásra van szükség. Nem igazságot kell tenni, sőt azt nehéz is, hanem meg kell oldani egy problémát. Ezen kívül fontos megelőzni a következő hasonló problémát. Ehhez pedig a deviza alapú hitelezés korlátozása nem elegendő, hiszen az pl. a kamat kockázatot nem érinti. Mint sok más kockázatot sem. Az pedig semmiképp sem elfogadható, ha fogyasztók tömegei csak utólag értesülnek a kockázatról.

Az EU döntése pedig borítékolható: A bankok alapvetően helyesen jártak el, amikor a fogyasztót megzavaró listák, képletek, fura apróbetű helyett jelezték minden kockátatot a fogyasztó visel. Egy-egy felülvizsgálati kérelemre váró ítélet kivételével ez volt eddig is az álláspont, és a mostani jogegységi döntés is a bankoknak kedvez. Bár töredelmesen bevallom számos esetben magam is jeleztem az ügy hazai szereplői közül kik és mennyiben hibáztak, kik és mennyiben felelőssek, két fontos kör felelősségét kihagytam. Az egyik kör elsősorban a válság kialakulásáért felelősök köre. A másik pedig azok köre, akik a veszélyes gyakorlatra figyelmeztethették volna a hitelfelvevőket. Akik feladata lett volna a tájékoztatás. 

A deviza alapú lakáshitel kapcsán tudom azt, hogy ez alapvetően egy jó konstrukció. Egyszerűen azért, mert a piaci Forint hitelnél sokszor a mai napig olcsóbb. Ahol utólérte a forinthitelt árban, ott sem lett látványosan drágább és ha a helyzetet jobban kezeljük, az ország helyzete stabilabb az előnyei újra hangsúlyossá vállnának. A deviza alapú hitelezést választó adósok a mentőakciók hátrányos következményei ellenére sincsenek érdemben rosszabb helyzetben, mint a forinthiteleket választók. Az eleve magasabb ár helyett a kockázatot választó devizaadósok láthatóan nyertek a konstrukción. A helyzet jó kezelésével pedig még jobb lenne a helyzetük. 

Ha pedig a konstrukció valóban jobb volt, mint a többi és a hitel felvétel kockázatai elvben széles körben ismertek, akkor a bank tájékoztatása korrekt volt. És ha minden félrekezelés ellenére jobb itthon a helyzet, mint az USAban, pedig itt politikai nyomás is volt a több hitel osztására, akkor a bankokat felelőtlennek sem nevezném. A törlesztőrészletek növekedését, miszerint a költségek behozhatják a forint hitel költségeit pedig előre lehetett látni. Ugyanis minden tankönyv elmondja, hogy a piac egyensúlyra törekszik, az ilyesmi természetes. A bank pedig elmondta, a forint hitelt az adós nem tudná fizetni. Ebből pedig az is kiderült, hogy a devizahitel is lehet kifizethetetlen, ha nem csak hosszabb távon realizálódnak a kockázatok. 

Márpedig, ha ezt a két dolgot belátjuk, akkor könnyű megérteni azt, hogy rossz ajtón kopogtat az aki a bankokat akarja felelősségre vonni. Csakhogy mégis sokan kerültek bajba. Sokan hitték azt, hogy a legrosszabb helyzetben is eladják a lakást, az baj esetén is fedezi a hitelt, a maradék pénz jó önrész lehet más lakásra, azaz nagy baj nem lehet. Csakhogy ez a gondolatuk megalapozatlan volt. Méghozzá sok okból. Csakhogy a bankoknak sem joga, sem feladata nem volt ilyen helyzetben "tájékoztatást nyújtani" a tőlük jelentős részben független kockázatokról. Ők elmondják minden kockázat az adóssé, de nem beszélhetnek arról, hogy egy másik bank az USAban felelőtlen, abból baj lehet. Nem beszélhetnek arról, hogy azt a lakást hülyeség megvenni, jobb lenne helyette a bankba tenni a pénzt. És ha beszélhetnének is, ki hallgatna rájuk? Hiszen persze, hogy a bakbetétet ajánlják az ingatlan helyett. Az ha másnak nem, hát nekik biztosan jó. 

Amit tudni kellett volna a fogyasztónak mielőtt bármely papírt aláír:

  • Ha az új lakásra lehet igénybe venni nagy támogatást, a használt lakást nehéz lesz eladni. És a "bajban" sürgősen csak vesztességgel tudja eladni a lakást.
  • Ha a tömeges lakásépítés túlkínálatot okoz, akkor az ingatlanok ára zuhanhat, az értékesítésük nehezebbé vállhat.
  • Az adott helyzetben nem érte meg lakást vásárolni, bérelni okosabb lett volna. Hiszen a lakás vásárlással több pénze folyik el. 
Ehhez képest a kedves vásárló a lakást eladó vállalkozás, a politika, stb. nyomására úgy gondolta okos dolog lakást vásárolni. Mert ugye a törlesztőrészletből saját lakás lesz, a lakbérből pedig nem. Furcsa módon senkinek nem jutott eszébe, hogy utána gondoljon, hogy az a valamivel magasabb törlesztő részlet hogyan is áll össze. Pedig a törlesztőrészlet szinte csak kamatból állt. Márpedig a kamatok fizetése cseppet sem vitt közelebb senkit ahhoz, hogy kifizesse a lakását. Ha a törlesztőre szánt pénzből inkább lakbért fizet, a maradékot pedig valami támogatott, lakásvásárlási célú megtakarítási formában kamatoztatja abból hamarabb lett volna lakás.
Jól látszik, hogy az egyik olyan pont ahol megannyi család rossz üzletet kötött nem a bank volt. Hanem a lakásvásárlás ilyen feltételekkel eleve egy vesztességes döntés volt. A többségük pedig olyan lakást vett amit kevésbé kockázatos hitelből nem tudott volna finanszírozni. Mivel ezek a lakások szinte eladhatatlanná váltak, sokszor az önrészre is kölcsön kellett kérni megvolt a baj, a hitelek konstrukciójától függetlenül is. Innen pedig azt lehet mondani, hogy a magyar bankokkal kötött szerződés a kialakult helyzetért nem hibáztatható. Inkább a fogyasztó volt felelőtlen, a bank csak annyit kockáztatott ami az elvárás. A bankok ugyan jó profitot termeltek, de extraprofitról nem volt szó, mert ennyit a befektető szinte bármely más befektetésért elvárhat.
És van ezzel egy apró gond: Ha valaki máshol kaphat X% profitot a pénzére, akkor neki a világ más tájáról nem lesz fontos neki pont Magyarország, nem fogja azt ide X-1% profittal kölcsönadni. És amikor azt üzenjük neki, hogy rá akarjuk hárítani a vesztességet, ne ő szerezzen "extra profitot", viselje a kockázat egy részét, stb. akkor azt fogja mondani, veszíteni pedig egyáltalán nem akar olyan emberek miatt akik nem tartják a szavukat. Ahhoz, hogy ilyen helyekre befektessen, ilyen helyekre hitelt finaszírozzon a kockkázatát is meg kell fizetni. Ő számolja az átlagos bukást is, és az elvárt profitot a többi hasonló helyzetű adósnak kell fizetnie.
Tegyük csak hozzá a Lex Slágert, a manyup államosítást, különadókat, a bíróságra való kormányzati nyomásgyakorlást, rezsicsökkentést és a befektető ideges. Neem csoda, hiszen minden befektető zsebéből ki akarjuk venni a pénzt, a profitot. Egyfelől több kamatot vár el tőlünk, másfelől a forinttól is szabadulni akar, így az árfolyammal is baj lesz. Bezzeg, ha megnyugtattuk volna, hogy nem lesz baj, itt megéri befektetni, itt van az IMF, az EU, stb. nincs gazdasági szabadságharc, akkor sokkal motiváltabb lett volna egy erősödő forintban, kifizethető kamatokban. Ezért a felárért sem a bankok felelnek ám. De nem is a FIDESZ. Ha ezzel lehet szavazatot szerezni, ezt vvárják el a választók akkor oly mindegy, hogy melyik párt csinálja ezt. A választók felelőtlenségéért csak azok a választásra jogosultak felelnek, aki szavazatukkal vagy távolmaradásukkal ezt a programot támogatták.

Fontos a különbség. Ugyanis most mások ígérnek majd populizmust, és a jelenlegi garnitúra minden (pozitív vagy negatív) eredményének lerombolását, a zsigerből gyűlölködők szavazataiért folyó versenyben. Ugyanakkor nem is a mindenkori ellenzék ellen szól, hiszen nem minden ellenzéknek kell feltétlenül gyűlölködnie... 

A lakást eladó cég sok esetben, már a garanciális javítások elől, csődbe menekült, elérhetetlen. Nincs kin elverni a port. Az összeomlást okozó válság felelősei pedig az USAban, vagy éppen Görögországban vannak, a magyar igazságszolgáltatás számára elérhetetlenek. A fogyasztók rossz döntése annak is köszönhető, hogy az emberek celeb híreket, hídpénz számolást, stb. olvashattak, de az akkori hitelezési és lakásvásárlási gyakorlat veszélyeit leleplező cikkektől valahogy nem volt hangos a sajtó. Nyilván nem feladata ez a hirdetésekből élő kereskedelmi médiumoknak (Index, Origo), de a közszolgálati médiának már igen. A gazdasági lapoknak igen. A hírekkel, elemzésekkel foglalkozó vagy éppen politikával foglakozó felületeknek, fogyasztókat célzó lapoknak igen. A tájékoztatás pedig elmaradt.
A perek és a bűnbak keresés helyett pedig megoldást kellett volna, és lehetett volna találni. Lehetett volna, csak minden huzavona ahol a bankokat üldöztük a bankok és az állam mozgásterét is csökkentette, nehezítette a valódi megoldás megtalálását.

A kérdés az, hogy lehetséges-e a jelen helyzethez képest javítani a hitelkárosultak helyzetén? A kérdés jó. Joggal mondhatjuk: Az IMF és az EU segítségének ára van. Hogy ők sem tévedhetetlenek, így sok esetben a keserű pirula amit felírnak nem jó. De tény, hogy az ő érdekük az, hogy megoldják a problémát. És ha be tudják mutatni, hogy velük jobb, mint a szabadságharccal az politikailag is jó nekik. Márpedig a fő eszküzük a kedvezményes hitel. Ha pedig a lakáshitelek finanszírozására a piaci finanszírozásnál kedvezőbb feltételek jelennének meg, amik miatt a lakáshitelek "hirtelen" olcsóbbá vállnának, a bankok megfelelő módszerrel haladékokat adnának, akkor megindulhatna a belső fogyasztás, és a hitelek kinövekedése. Ha pedig több pénzünk van, többet keresünk akkor az idővel visszafizetendő összeg is változna.

Ráadásul, ha a belső fogyasztás növekedése várható, javulna a helyzet akkor hamar érdemes lenne ide hozni a pénzt, beruházni. Ha a forint iránti kereslet javulna, az árfolyam is javulna, a helyzet pedig megoldható lenne. Való igaz: Unortodox, veszélyes és populista megoldásokra nem lenne lehetőség. És a megoldás akadálya lehetne a jegybank. És az is biztos, hogy az EU, az IMF sok szempontot megjegyezne a jogbiztonsság kapcsán, a médiatörvény, az alaptörvény, stb. körüli vitákban lennének elvárásaik. 
A mostani helyzet megoldása pedig semmit sem ér akkor, ha a következő helyzetet nem tudjuk megelőzni, ha hasonló válságok sorozatával kell szembenéznünk a közeljövőben. Ez pedig csak akkor változhat meg, ha a sajtó képes lesz a veszélyekre felhívni a figyelmet. Mert egy bank nem szólhat a lakásvásárlás veszélyeiről. De az újságíró szólhatna. Ezért is fontos a sajtószabadság, hiszen nem akarjuk azt, hogy a sajtót egyes érdekcsoportok ebben akadályozzák. Azt akarjuk, ha valami hülyeságet csinálnánk, mert a szomszéd is azt csinálta, nyomják a képükbe a cikket, amiben feketén-fehéren benne van a számítás a kockázatokról. Amiben lebeszélnek róla.

Ezért nem jó a médiát túlzottan korlátozni.
De ezért nem jó az, hogy egy számunkra is veszélyes nemzetközi válság kapcsán egy celeb lógó mellei vannak a címlapon a gazdasági realitások helyett.