A csapból is a politika folyik. Politikai elemző pedig van éppen elég a piacon, teljesen felesleges még egy blogot ennek a témának szentelni. Hiszen más is megírja, hogyan hat a választóra a rezsicsökkentés, a trafikmutyi, sok más apróság. Én azonban különc vagyok. Amikor az iPhone vs Android vita volt hangos, engem érdekelt a Nokia N900: PCs programok egy mobil telefonon. Amikor a sajtószabadság kapcsán párt oldalak mentén ment az adok-kapok, akkor a téma leülte előtt jobban érdekelt az: mit is várunk el a szabad sajtótól? Miért fontos az? A tájékozódás, a felelős választás lehetőségéről beszéltem.
Amikor a hitel károsultak vs. bankok kérdésről beszélünk, akkor hamar megjegyzem, nem volt csapda az a deviza hitel, és a szerződés még a kockázatokkal együtt is korrekt volt. És akkor senki sem látta csapdának, mert mindenki alábecsülte a kockázatokat, a konstrukció pedig alapvetően jó lett volna. Hogy miért becsülték alá a kockázatokat? A nemzetközi trend, a világba az ingatlan- és hitelpiacokon lévő lufik miatt. Ezért pedig sem a magyar kormány, sem a magyar bankok, sem a hitelfelvevők nem felelnek igazán.
Erre a problémára megoldást kell találni. Mert, ha a hitelkárosult nem vásárol akkor sok cég elvveszti a bevételi forrását, mások pedig a munkahelyüket. Ellenben a bankból bűnbakot csinálni sem olcsó, mert ez mondjuk a haza gazdaságot teszi tönkre, és még több emberből csinálhatna hajléktalan munkanélkülit. Azt mondani, hogy "megvédjük a hitelfelvevőket" vagy "megvédjük a gazdaságot, a bankrendszert" csak fél információ. Azt ugyanis senki sem mondta el, hogy milyen áron.
De miért nem visel semmi kockázatot a bank? Mert a kockázat viselésének ára van. A kockázat viselés árát pedig vagy ki akarja fizetni az ügyfél vagy nem. Ha ki akarja fizetni az ügyfél az magasabb THMet, magasabb törlesztő részletet jelent. Ha pedig nem tudunk magasabb törlesztőt bevállalni, akkor a hitel összeg lett volna alacsonyabb, a lakás kisebb, a szocpolon nyert volna kevesebbet a vásárló. Ezért a kinézett lakást csak kockázatos hitelből tudta finanszírozni. A kevésbé kockázatos az drága volt. Ahhoz, hogy ekkora baj legyen viszont sok dolognak egyszerre ÉS rossz időpontban kellett történnie.
A betétes, a befektető kockázatmentes befektetést választott, alacsonyabb profit képében megfizetve annak az árát. A hitel felvevő pedig kockázatosabb hitelfelvételt választott, nem fizetve a biztonságért. A bank pedig itt a befektetőt, a betétest védi, annak pénzével játszik. És jelen esetben a részvényes, a részvényeket vásárló nyugdíjpénztár is elmondott a profitról a biztonság érdekében. Van biztonság is, csak az drágább és nem biztos, hogy egyszerre van pénzünk lakásra, autóra és biztonságra.
Nem bűnbakot kell keresni. A valóban bűnös amerikai nagybankokat ismerjük. Hanem megoldást. A legjobb megoldás pedig kinövekedni az adósságot. Ha átmenti segítség után egyszerűen mindenki ki tudja fizetni a hitelét, mert keres annyit az jó megoldás. Tudom: Rosszul mutat az, hogy a politikus igyekezete ellenére többet fizet az adós mint tervezte, de ez lett volna a legjobb.
Megjegyzem, az egész történetnek van egy kulcs momentuma: Sokan úgy vettek fel lakáshitelt, hogy a hitel kamata is drágább volt, mint a lakbér. Azaz lakbért fizetve, a megtakarítást kamatoztatva előbb lett volna meg a lakásuk. Azon, hogy rosszkor vettek lakást drága hitelből viszont jelentős részben az építőipar nyert. A bank nem, ő adhatott volna hitelt a vállalkozásoknak is, ha többet költünk növekedésre, kevesebbet lakásra jobban élnénk.
Az ár és a kockázat együtt jár. Sokan panaszkodnak azért is, mert X fapadosnak nem volt embere a kitérő reptéren. Milyen bánásmód az, hogy ennyit kell várni? Az igazság az, hogy lehetne ott ember, lehetne gyorsan bevethető busz flotta. Csak azt ki kell valakinek fizetni. A jegyárban. Akkor pedig már nem az ultra olcsó, ultra fapados szolgáltatásról beszélünk. Ha pedig a jegy elkezd sokkal drágább lenni nőnek az elvárásaink, és máris nem fapados szolgáltatást keresünk. Nem is fapados áron.
Dönthetünk úgy, hogy kevesebb rezsit szeretnénk fizetni. Csak tudunk kell mivel jár. Ha máshol többet kereshet, a befektető is elviszi a pénzét. Ha nincs pénz ellenőrzésre, megelőző karbantartásra akkor fűtés nélkül maradhatunk. A kockázat és a költségek között sokan gondolkodás nélkül a kockázatot választják, mert nekik az olcsó kell. Csak sokszor derül ki hosszú távon, hogy az olcsó a drága.
Utolsó kommentek